Umberto Eco a "Hat séta a fikció erdejében" című könyvében ír a mintaolvasóról, aki olyat is megért, amit személyesen nem tapasztalt, szemben az empirikus olvasóval, akit csak az érdekel, amit maga is átélt. A béranyaság témájára nehéz mintaolvasóként ráhangolódni, csakhogy ennek a sorozatnak ez csak témája, nem a mondanivalója.
Személyesen nem vagyok érintve, ideológia-etika okaim vannak a béranyaság intézményével ka pcsolatos berzenkedésre, ...
Mára világos lett, mi a legjobb a sorozatokban. Jók a kamaradarabok is, egy helyszínen játszódnak, és inkább az emberi viselkedésre, lelki, pszichés történésekre fókuszálnak. De azért amikor a világot járja a kamera, az a legizgalmasabb, mert fix sztereotípiák dőlhetnek meg, például, hogy a menekülttáborok – már ha a Közel-Keletről van szó – csak sivatagos területen lehetnek. Hát nem.
Nem láttam A s zolgálólány meséjét , de ez is pszichológia, ...
Tetszett, pedig majdnem biztos voltam benne, hogy nem fog. Miért? Például a címe miatt. Emlékszem, nem olyan régen – még csak készült – filmes oldalakon került róla szó, és amikor a címét firtattam, valaki egy nevető szmájlit tett a hozzászólásom alá. Azóta is ezen gondolkodom.
Kezd kirajzolódni számomra Friderikusz Sándor portréalkotói mibenléte. Van pár hívószava, erre feszíti fel a kérdezés gyöngyvásznát. Olyat kérdez, ami mindannyiunkat érdekel, csak nem tudnánk szabatosan megfogalmazni. Nem hagy egérutat, mégsem kellemetlenkedik, nem lép át semmilyen határt. Ha én beszélgettem volna Azahriah-val, már a felénél felállt volna.
De most, hogy az átlagosnál kicsit jobban figyeltem Friderikuszra , észrevettem olyat is, amit ...
A szenvedély íze gyönyörűen fényképezett, de modoros alkotás. Értem, hogy a rendező Anh Hung Tran (1961) elit francia filmiskolába járt, meg filozófia szakon végzett az egyetemen, és hogy az anyukája remek szakács volt, de akkor is.
A rendező 1974 óta él Franciaországban, anyukája legfőbb tevékenysége a főzés volt – még Vietnamban –, de ebből nem következik, hogy ha a francia kultúrtörténetre adaptálja ezt a tiszteletet, abból jó film lesz. ...
Ebben az évben már két felejthetetlen filmet is láttam, és még csak április van. Nem azért felejthetetlenek, mert megnyitották a könnycsatornákat, vagy földrengető, globális témákról szólnak. Az Oppenheimer például biztosan jó mozi, de engem nem érdekel, mert a tököm tele van a kizárólag férfivilágról szóló filmes alkotásokkal.
Nem tudom, ki adta a magyar címet, de vasderesre kéne húzni, elvenni tőle a beléptető kártyáját, és nem engedni ...
A Ripley nem sorozat, a Ripley műalkotás
Döbbenet. Hogy jutottam odáig, hogy drukkolok egy pszichopata sorozatgyilkosnak? Mondom, megnézem, ki ez a rendező zseni, ki ez az ifjú titán. Steven Zaillian 71 éves örmény származású amerikai forgatókönyvíró, ő írta a Schindler listája című film forgatókönyvét is, szóval, nem én fogom felfedezni. Mindig törekszem a rövidségre ha sorozatokról írok – tudom, hogy senkit sem érdekel –, de ez most ...
Egyre kevesebb foglalkozás és pozíció van, amit kizárólag férfiak birtokolnak. Idegsebész, szívátültető, nyomozó és a többiek is magától értetődöttséggel lehetnek nők. Egy foglalkozásban van majdnem teljes nemi szegregáció, a takarítókéban. Ők valahogy mindig nők. Figyeljük meg, a sorozatban a főnyomozó nő, a 160-as IQ tulajdonosa is egy nő. Igaz, munkásosztálybeli, de így még izgalmasabb.
Gáspár Katáról – Somos Renátát játssza – ...
Jonathan Glazer (1965) rendezőt nemcsak Martin Amis regénye ihlette meg, de William Styron "Sophie választ" című műve is, ahol igen részletesen van ábrázolva az auschwitzi láger parancsnokának, Rudolf Höss-nek az alakja. Höss-ben nincs semmi rendkívüli. Átlagember. Olyan, mint bárki más. Ma adóellenőr vagy biológia-kémia szakos tanár lenne. Ha tétován elborzadunk is a nevétől, azt leginkább az uralkodó korszellemnek köszönhetjük, nem annak, hogy olyan ...
A francia kortárs irodalom húzóneve Michel Houellebecq (1956) olyan könyvet írt, ami biztosan kiveri a biztosítékot az olvasók egy részénél, és amelyben az utóbbi tíz év legellenszenvesebb narrátora szövegel, mégis a hétszáz oldal csak úgy pörög az olvasó keze alatt. Ellentmondásosan hangzik, de van rá magyarázat.
Sokat a kevésről
A narrátor o lyan valóságreferenciákkal tűzdelt politikai fikcióról fantáziál, amely panoptikus megközelítést ad ...
