Négy féle film van. Tetszik, de nem érdekel a rendező. Nem tetszik, de a rendező garancia, hogy a hiba benned van. A film is, a rendező is érdekel. Sem a film, sem a rendező nem jön be.

Láttam már Wim Wenders (1945) filmeket, amikor a harmadik eset forgott fenn, de ez most a második. Nem lesz elég egy felületes értelmezés, most valamit tényleg meg kell fejteni, amihez talán nem vagy elég okos, pláne, hogy a Rotten Tomatoes 95%-ot adott neki. Ilyenkor két dolgon ...

Ússzék ár ellen, mondja Mr. Keeting a Holt Költők Társasága című filmben Knox Overstreet-nek, amikor szembe megy a többiekkel egy testgyakorlaton. Az Elfogy a levegőben egy középiskolai tanár csinálja ugyanezt, ár ellen úszik, aminek a lényege a következményekben rejtőzik, amit a nézők majd bátorságnak definiálnak. 

A filmek néha olyanok mint a könyvek, nem történetekről szólnak, hanem két-három dolog találkozásáról, ami beindít egy folyamatot. ...

Ha valaki filmekről ír, vagy szeret filmeken gondolkodni, sokszor egyik filmről egy másik film, vagy egy irodalmi mű jut eszébe. Azonnal a Szerelem természete (Simple comme Sylvain) című nemrég látott kanadai filmre gondoltam, mert van bennük egy közös vonás azon túl, hogy a 76. Cannes-i Filmfesztiválon versenyeztek és nők rendezték. Mindkettőben van valami, amit nehéz felismerni. Az erőszakot.

A Szerelem természete című filmben szerintem nem nehéz ...

Megtaláltam, honnan van eredetileg az a filmes jelenet, amikor hóban fetrengenek a szerelmesek és kaszálnak a kezükkel meg a lábukkal, mint Kate Winslet és Jim Carrey az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-ban (2004). Ali MacGraw csinálta a Love Story-ban. A Love Story épp mostanra való film, hóval kezdődik, hóval ér véget. Meg hát a napokban hunyt el Ryan O'Neal...

Régi filmeket újranézni nemcsak az egyéni fejlődésünk miatt érdekes, hanem a korszellem ...

Az újranézett filmeken remekül lemérhető saját intellektuális fejlődésünk. Amit nem értettünk egykor, vagy éppen bosszantott, ma másképpen látjuk, amennyiben tényleg jutottunk valahova. A filmből annyira emlékeztem, hogy Debra Winger és a férje valahol Délen szenveleg, és halálosan unják egymást. 

Lehet, Paul Bowles regényében – belőle készült a film – hangsúlyos a házaspár krízise, de a filmben egyáltalán nem ennyire egyértelmű, hogy erre a ...

Írásról, olvasásról és életről

Amikor valaki novelláskötetet vesz a kezébe, azzal a szándékkal, hogy írjon róla, az első gondolata – még a szöveggel való intim kapcsolat (olvasás) előtt –, hogyan és mitől működnek a történetek? Mit árul el egy novella rólunk és a világról, amikor felteszi a nagy kérdést: Hogyan éljünk földi halandóként itt lenn? Mit kell értékelnünk? Mi az igazság? Hogyan ismerjük fel? Elmerülünk a történetekben vagy ...

Nem tudom, melyik Sophie Marceau film volt, aminél azt mondtam, eddig, és ne tovább. Az akkori férje rendezte, unalmas volt, és agyonesztétizálta benne Marceau-t. Az is unalmas, amikor divat magazinokban állandóan azzal keretezik a róla szóló híreket, hogy még mindig úgy néz ki, mint a Házibuli (1980) című filmben. Tényleg kortalan ember, nem gondolkodunk azon, hány éves, mert nincs jelentősége, nem ez a lényeg.

Jean-Paul Civeyrac (1964) rendező valami ...

Kicsit olyan, mint A viskó (2017), filmre adaptált irodalmi parabola, ami közvetett formában próbál morális kérdésekre rávilágítani, de míg  A viskó  keresztény propagandafilm volt, addig a Kopogás a Jelenések Könyvéből való Armageddont tematizálja, a mondanivalója mégsem ez.

Pennsylvania kies erdejében egy szeretetteljes család nyaral ( Jonathan Groff, Ben Aldridge, Kristen Cui ), de négy idegen ( Dave Bautista, Rupert Grint, Abby Quinn Jackman, Nikki ...

Maïwenn rendezte a " Mon Roi"  (2015) című filmet, " Az én szerelmem"- nek fordították annak idején, és egészen rendkívüli volt. Azt ábrázolja, milyen egy narcisztikus férfivel való kapcsolat. Ez a Maïwenn film azonban csak kérdéseket tesz fel.  

Maïwenn  (1976) női rendező, és ennek jelentősége van filmelméleti szempontból, ugyanis női alkotóként azt várjuk tőle, hogy bontsa le a maszkulin, domináns filmnyelvet.

A Mon Roi- ban sikerült, női ...

Eddig csak hülyéskedtem a Xanax-blokáddal. Nem szoktam bevenni belőle, csak vészhelyzetben. És most az van.

Ez az önkéntes sóbányászat olyan, mint az ifjú W. Styron segédszerkesztői munkája egykor egy New York-i könyvkiadó vállalatnál: neki a szemét jutott, míg a főszerkesztők Thomas Wolfe-val foglalkoztak. Amíg a hazai gender tudomány művelői, és a Bécsig zavart tanszék work shopok-on és az MTA faburkolatú szobájában isszák a frissítő zöld teát, ...