Amikor gimnázium harmadik osztályában Ibsen színműveit tanultuk egy alkalmatlan magyartanártól, azt olvastam a tankönyvben, hogy Ibsen minden művében egy élethazugságról ír. Bár az élet és a hazugság szót ismertem, összerakva nem jelentett semmit. Élethazugság? Ennek semmi értelme, de a magyartanárt hiába kérdeztük volna. Később rájöttem, mit jelent, előbb másokét vettem észre, aztán a magamét...

A film főszereplőjének Somos Andrásnak (Fekete Ernő) is van pár ilyen mondata, amit folyton ismételget, és ugye pont az ellenkezője igaz annak, mint amit állít. Egy reklámügynökség kreatív igazgatójaként szépirodalmat ír, vagy amiről azt hiszi, hogy az. Jó, ha egy író ismeri a témáját, másképp nehéz helyzetben van. Az Így vagy tökéletes című film írója Csurgó Csaba nem olyan, mint a főszereplője, ismeri a világot, amiről ír, nem akar hazudni róla, de lenyesegeti a durva valóságot, vagy inkább megszelídíti, mint a Kis herceg a rókát. Majdnem azt írtam ez egy kulcsfilm, de enyhe túlzás lenne, pedig emlegetve van a Magyar Narancs és Csernus Imre is. Az első gondolat – már a film elején –, milyen profi. Mindent benne van, ami a jó forgatókönyvhöz kell, olyan, mint egy megfizethetetlenül drága forgatókönyvírói kurzus legjobb házi feladata, professzionális habarcs, amitől összeáll egy szórakoztató dramedy (komolyba oltott komédia).

Nincsenek eltúlozva a film komikus aspektusai, arányérzék kipipálva, háromszor hangosan felnevettem, miközben néztem. Dramaturgia rendben, a dialógusok jók, nem olyan, mintha egy önjelölt stand up komikus írta volna, bár a Slow Horses című kémsorozat dialógusait – amit éppen nézek – nem éri el, ahol Gary Oldman azt mondja a kollégáinak: „Nektek megmagyarázni valamit nehezebb, mint egy kutyát norvégül tanítani.” Az Így vagy tökéletes nem szerzői film, de nem baj, nemcsak szerzői filmek vannak, meg középutas filmrendezők – akik a nagyközönségnek szánt művészi erőfeszítést össze tudják egyeztetni a filmipar kereskedelmi szempontjaival –, meg nemcsak szerepek vannak, melyek szerzőt keresnek, hanem olyan is van, hogy egy film keres rendezőt, mint az Így vagy tökéletesnél, ahol a forgatókönyv már megvolt, ha jól emlékszem, csak rendezőt kerestek hozzá. Woody Allen Hollywoodi történet (2001) című filmjében pont ilyen helyzetről van szó, Val Vaxman (Woody Allen) rendezőként keresztre feszül, csak hogy elnyerje a Galaxy Picture kegyeit, és ő rendezhesse meg a Város, amely sohasem alszik című filmet. Varsics Péternek azért nem volt ilyen nehéz dolga, viszonylag hamar felkérték a feladatra.

Szóval, a főszereplő Somos András írt egy regényt, amit a kutya sem olvas, és valószínűleg nem csak a béna címe miatt. Ugyanakkor Tordai Kata (Béres Márta) könyvét viszik, mint a cukrot, és ezt Somos nehezen viseli. Véletlenül többször is összetalálkoznak az életben, nyilvánvaló, hogy közük lesz egymáshoz, mindketten tanulnak majd valamit a másiktól. Somos állandóan azzal a premisszával nyomul, hogy amit sokan olvasnak, az attól még nem jó. Igaza van, csak ettől még tényleg nem jó. A film premisszája viszont az, hogy amíg nem látunk rá, nem ismerjük fel saját élethazugságainkat – legalább a legorbitálisabbakat – addig sehova, addig semmi sem fog működni. Csurgó Csaba író és Varsics Péter rendező ráfeszítette a mozivászonra a legégetőbb trendi kérdéseket is, szó nem érheti a ház elejét. A nők tárgyiasítása konstans eleme a reklámiparnak, nemcsak az autóbiznisznek, de láthatóan a joghurtiparnak is. Nemi szerepek, hatalmi arrogancia, zaklatás, névsznobság, ez van a kreatív marketing mögött, és ez is lesz, amíg férfiak uralják az iparágat, de ezt csak én teszem hozzá. Somos András karaktere nem vádolható azzal, hogy ott van a világban, ahol lennie kell, és azt csinálja, amit szeretne, sőt, Tordai Kata szerint a szépírást egy az egyben abba kéne hagynia, és amikor az első képsorokat látjuk, mi nézők sem juthatunk más eredményre, nemcsak azért, mert Somos András gondolatjel helyett kötőjelet tesz a dialógus elé, ez a legkevesebb, de úgy tűnik drogos szereplői (Patkós Márton, Nagy Katica) saját hang nélküli, szerzői árnyékszemélyiségek, nem életre kelt regényszereplők. Az mondja Somos Tordai Katának egyik jelenetben: „A valóságot egy hülye is le tudja írni” - nem tévedhetne nagyobbat íróként, viszont Tordai Kata mondanivalója is teljes tévedés, a tökéletes jelző és az ember nem hozható egy mondatra, ha mégis, értelmezhetetlen lesz a végeredmény. Persze tudjuk, mit akar mondani, mindenki úgy jó, ahogy van. Ha az univerzum felől nézzük igaza van, onnan nézve semmi sem számít. Somos András és Tordai Kata írói ambíciói szépen vannak felvezetve a filmben, a végleges kiégés megelőzése, valami több az élettől, de a nő realista, a férfi a fellegekben jár.

Biztosan volt egy kis hezitálás, fertályóra munkamegbeszélés rendező és író között, szabad-e trágár szavakat használni alkalmanként, Somos András életfrusztrációját ezzel is kifejezni. Ne legyünk képmutatóak, persze, hogy szabad, nem karakteridegen ez egy írótól. Nem vagyok hajlandó erre a filmre úgy tekinteni, hogy dramedy kliséhalmaz filmes archetípusokkal; legjobb barátnő (Trokán Nóra), Jolly Joker kolléga (Dér Zsolt), csalfa pasi (Lengyel Tamás), gonosz kritikus (Hegedűs D. Géza), és egy szkeptikus kamaszlány, aki drukkol a papának (Hais Dorottya), mert ez egy nagyon is szórakoztató zsánerfilm, ami nem akar sem kevesebb, sem több lenni, mint ami. Nem fogja felszakítani a társadalom kulturális szövetét, nem fogja társadalomkritikus filmként lerántani a leplet semmiről, nem fog kerekasztal-beszélgetést generálni az Élet és Irodalom podcastjában, viszont őrületesen hiányzott a kritikus Csoknyai legalább még egy vonallal való aláhúzása, egy kicsit nagyobb tér ennek a karakternek.

Olvastam, sokára találták meg Béres Márta vajdasági színészt Tordai Kata szerepére. Rendben van ismeretlen arcokat keresni, de nem látom a kiválasztásának mi volt a szempontja ezen kívül? Tordai szerepében Béres halvány, nem elég jó, leugrik jó pár arckifejezése és a hangja a gyöngyvászonról. Persze majd megtáltosodik a lehetőségtől, egyelőre azonban harmatgyenge jelenléte van, és talán pont ezt keresték. Fekete Ernő viszont felkapott lett filmekben, ideje volt, elég érett már, mindent el tud játszani, Somos Andrásként is jó volt. Lengyel Tamás mindig nagyon jó, Thuróczy Szabolcs is tenyérbemászó, Dér Zsolttól nem ájultam el, és Hais Dorottyától sem. Ha én lettem volna a casting director, Trokán Nóra kapta volna a bestseller író(nő) szerepét, mert akkora bornírtság ilyen szerepekre kárhoztatni és tárgyiasítani, csak mert mutatós. Majdnem azt írtam, Hegedűs D. a legjobb, aztán rájöttem, pontosan ez van, úgyhogy marad a mondat. 10/8

A film Bechdel-tesztje negatív

https://www.imdb.com/title/tt11732522/