Szerzői film és zsánerfilm közötti különbség a szépirodalom és lektűr különbsége, filmművészet és mozi különbsége. Filmművészeti alkotás is lehet jó mozi, de mennyire, ott van a Mulholland Drive (2001), David Lynch filmje például, amit egyszer kockáról kockára megnéztem, hogy megfejtsem, sikertelenül, mert a film az álom szürreális keretébe komponálta magát, és nem hagy túl nagy teret az elmesélhetőségnek.

Felméri Cecília (1978) Spirál című szerzői filmjéből nem lett filmművészet, de jó mozi sem. A cím – Spirál – ősi szimbólum, megterhelt motívum, kultúránként változó tartalommal, itt és most leginkább az idő, az évszakok ciklikusságába kapaszkodhatunk kiindulásként. Azonban van itt még valami a spirállal kapcsolatban, ami sokkal érdekesebb, mégpedig a férfiszerepek és férfiasságalakzatok minden időben változó, mégis lényegi állandósága. A Rousseau-i Vissza a természetbe imperativusát komolyan vevő, lényegében magányos, önálló, másoktól, de valójában a világtól elhatárolódó férfihősre összpontosít a film. Természetesen Rousseau egyáltalán nem a vadonban élelmet kereső vaddisznókkal és vízimadarakkal való együttélésre biztat, hanem a magántulajdon, az állam megjelenését megelőző, általa természeti állapotnak nevezett helyzetre utal, ami inkább egy államelméleti megközelítés és fogalom, ami viszont egy másik történet.

Jakab Bence (Bogdan Dumitrache) és Janka (Kiss Diána Magdolna) horgászokra épülő kisvállalkozással foglalkoznak egy vadregényes halastónál vagy folyami holtágnál, nem egészen világos. Kapcsolatuk ritualizálódott, nyilvánvaló a szerelem és az intimitás nullfoka, amiből a nőnek egy idő után elege lesz, de ebből a spirálból kijönni már nem tud. A nézőnek fogalma sincs mi köze ennek a két embernek egymáshoz azon kívül, hogy valaha mind a ketten biológia szakos tanárok voltak, és szeretik a csőben sült harcsát sok krumplipürével vagy törtkrumplival (ezt sem lehet eldönteni). Nem beszélnek soha semmiről, sem cinkosság, sem intellektuális egy húron pendülés nincs közöttük, ha volt is valaha, azt mi nézők már nem látjuk. Nagyon valószínű, hogy a világból való kivonulás hamis vágya egykor összekötötte őket, ami azonban nem lehet elég összetartó erő, mert felülírta a férfi dominancia és kontroll, a nőt tárgyiasító és leértékelő viselkedés. Nemsokára azonban jön az utánpótlás, a Jankához egy idő után kísértetiesen hasonlító Nóra (Borbély Alexandra) személyében, aki hamar felveszi a halastavi tempót, a kreatív öltözködést és a még kreatívabb hajviseletet.

Úgy tűnik, a vadonban és a nagyvárosban ugyanazok a dinamikák működnek, a nők készséggel veszik át a férfihobbit, élettempót, időtöltést, világhoz való viszonyulást, csak itt nem bőrszerkót és westerncsizmát húznak a Harley Davidson-hoz, hanem meleg sapkát és zoknit, este meg mintás pongyolát. Másodkézből élnek, akik azonban semmit sem érnek el, bármennyire is szeretnék a jutalmat fáradozásuk végén. Valamilyen értelemben Bence maga is mintamásoló lesz, de az ő mintája közeli és intim; saját apja. Ez a két valószínűtlen kapcsolat a férfivel (Janka, Nóra) nem a Sartre-i értelemben vett szükségszerű szerelem, hanem esetleges, nincs hosszan kiérlelt és felépített fundamentuma, amire lelkiismeret-furdalás nélkül építkezhetnének egy életen át.

Jakab Bence (Bogdan Dumitrache)

Bence a főhős jön-megy, jeget vág, harcsát etet, leül egy sűrű nap után a vacsoraasztalhoz, és akinek a segítsége nélkül még elhagyni is lehetetlen a hamis békét és nyugalmat árasztó vízpartot, a csodálatos környezetet, mely teljesen közömbös az emberélet iránt. De Bence nem segít, neki fontosabb dolga van. Itt a természet diktál, de utána mindjárt egy férfi. Nemcsak a férfiasság-alakzatok vannak bebetonozva, hanem a női szerepkör is totális, mindkettő nő (ha nem is egy időben), állandóan a konyhában sertepertél, kiszolgál, persze egyre kevesebb elánnal, mert minden nő mindent tud, főleg azt, ha nem szeretik igazán. A valódi és szükségszerű szerelem nem praktikum, nem időtöltés, nem üzlet, nem illemtan, nem ötlet, nem jövőzés, nem elvárásokra épül, hanem maga a végzet.

Bence nagynénje Magda (Uhrik Dóra), rezonőr szerepben értelmezi a az eseményeket, és nemcsak Rousseau mond okosakat, de ő is. "Nem lehet csak úgy kivonulni a világból", mondja, ezzel persze csak azt éri el, Bence bebizonyítja, dehogynem. Pedig tényleg nem lehet.

Felméri Cecília jól érezte, a Természet versus Társadalom disszonanciája kimeríthetetlenül gazdag téma, de nem tud még eleget sem erről, sem a nő – férfi dinamikáról, hogy a szálakat jól tudná mozgatni a történetben. Olyan ez a film, mint harcsavacsora citrom és krumplipüré nélkül. Nem elég finom. A tavi vagy folyami házacska remek enteriőr lehetett volna, tele könyvekkel és más kultúrát jelölő tárgyakkal, de egyikkel sem kezdtek semmit a film alkotói, pedig mennyire elfért volna egy pár értelmiségi vagy legalább érdekes dialógus, ahol megismerjük Bence és Janka, majd később Nóra önreflexív gondolatait, valódi énjét. De ehhez jó dialógusokat kellett volna írni, ami valamiért a szerzői filmekben olyan, mint a szépirodalom előítélete a lektűrrel szemben, veszélyes profizmusnak hat. Nóra hiátusra épülő figurája annyira élettelen és érdektelen, hogy ebből még Tilda Swinton sem tudott volna kihozni semmit, nemhogy Borbély Alexandra. Kiss Diána Magdolna egy fokkal jobban hozta a kiábrándult és elvágyódó Jankát, de azt szavakká vagy tettekké formálni nem tudta. Bogdan Dumitrache mint Bence – egyáltalán nem illett rá a név – sokkal jobb volt, élő, hihető, archaikus, domináns, a férfiasságmintát a lényéből adta, őserő volt benne, amit nem lehet összeegyeztetni az alázattal és az intimitással, vagy legalábbis ő nem tudta. A legjobb alakítás Köleséri Sándor halkereskedő figurája volt, az egyetlen, akiről teljes szívvel lehet leírni a színészi karakter kifejezést.

Hogy van az, hogy van egy fiatal, tehetséges rendező, aki nem akar női alkotóként lényegi kérdésekről beszélni, nem akarja megbolygatni a status quót, nincs mondanivalója a mindent felfaló és beteg patriarchátusról, vagy csak látens módon sugalmaz, ha sugalmaz. Az eredmény, megint egy férfi egot központba állító film lett. 10/5

Vegánok és vegetáriánusok a filmet lelki tréninggel felvértezve nézzék. Halakat kínoznak benne.

A film Bechdel-tesztje negatív

Spirál, 2020 Felméri Cecília