Nem tudom, melyik Sophie Marceau film volt, aminél azt mondtam, eddig, és ne tovább. Az akkori férje rendezte, unalmas volt, és agyonesztétizálta benne Marceau-t. Az is unalmas, amikor divat magazinokban állandóan azzal keretezik a róla szóló híreket, hogy még mindig úgy néz ki, mint a Házibuli (1980) című filmben. Tényleg kortalan ember, nem gondolkodunk azon, hány éves, mert nincs jelentősége, nem ez a lényeg.

Jean-Paul Civeyrac (1964) rendező valami ...

Kicsit olyan, mint A viskó (2017), filmre adaptált irodalmi parabola, ami közvetett formában próbál morális kérdésekre rávilágítani, de míg  A viskó  keresztény propagandafilm volt, addig a Kopogás a Jelenések Könyvéből való Armageddont tematizálja, a mondanivalója mégsem ez.

Pennsylvania kies erdejében egy szeretetteljes család nyaral ( Jonathan Groff, Ben Aldridge, Kristen Cui ), de négy idegen ( Dave Bautista, Rupert Grint, Abby Quinn Jackman, Nikki ...

Maïwenn rendezte a " Mon Roi"  (2015) című filmet, " Az én szerelmem"- nek fordították annak idején, és egészen rendkívüli volt. Azt ábrázolja, milyen egy narcisztikus férfivel való kapcsolat. Ez a Maïwenn film azonban csak kérdéseket tesz fel.  

Maïwenn  (1976) női rendező, és ennek jelentősége van filmelméleti szempontból, ugyanis női alkotóként azt várjuk tőle, hogy bontsa le a maszkulin, domináns filmnyelvet.

A Mon Roi- ban sikerült, női ...

Eddig csak hülyéskedtem a Xanax-blokáddal. Nem szoktam bevenni belőle, csak vészhelyzetben. És most az van.

Ez az önkéntes sóbányászat olyan, mint az ifjú W. Styron segédszerkesztői munkája egykor egy New York-i könyvkiadó vállalatnál: neki a szemét jutott, míg a főszerkesztők Thomas Wolfe-val foglalkoztak. Amíg a hazai gender tudomány művelői, és a Bécsig zavart tanszék work shopok-on és az MTA faburkolatú szobájában isszák a frissítő zöld teát, ...

Meg kellett néznem, kik alkották ezt a csodát. Kábé nyolc staff writer, akik a legjobb egyetemeken tanulták a drámaírást, fiatal, középkorú, fehér, fekete nők és férfiak. Húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Ma azonban valóság.

Korunk hőse a detektív.

Könyvkritikát a végével kezdeni legalább olyan fura, mint egy detektívtörténetet azzal, ki a gyilkos. Hász Róbert Fábián Marcell és a táncoló halál című detektívregénye színvonalas, olvasmányos szöveg, noha n em rágjuk le a körmünket izgalmunkban, nehéz letenni, könnyű felvenni, és annyi minden van benne még a nyomozáson kívül, hogy majdnem mindegy, ki a gyilkos. A könyv (egyelőre) egy kétrészes sorozat második ...

Nemcsak az irodalomban létezik a kivonás művészete, hanem a filmekben is. Irodalmilag, művészileg, és a hétköznapokban olyan információs túlterhelés alatt állunk, hogy néha kívánatos az érzelmi poggyász alóli mentesítés. Tudjuk értékelni, amikor nem hozzáadnak  valamihez,  mégis kapunk valamit.

Murakami Haruki, Agota Kristof, Constance Debré például ezt a stílust műveli az irodalomban, és most van ez a Celine Song film, ami a szabad és természetes ...

Olvasva a sorozatról szóló kritikákat, úgy látom, van, aki nem ragadta meg a lényeget, amikor unalmasnak, és semmitmondónak tartotta. Valószínűleg háttal ült a képernyőnek. Ezzel szemben a sorozat egy mozgóképre átültetett megoldóképlet. Mire megoldás? Az életre, akkor is ha a felső osztály problémáiról szól. Mert miközben nézzük, rájövünk, semmiben, de semmiben nem különböznek tőlünk. 

Ennek a sorozatnak – mint sok másiknak – a modern ...

A végével kezdem. Bitang jó sorozat, csak ne feledjük, a hetvenes évek végén járunk, bizonyos értelemben a csiszolt kőkorszakban. Egy csomó dolgot nem tudtunk a világról, és a világ se rólunk. Mindent csináltak, amit ma is, csak sokkal kevesebben látták, mert a technika világa még nem nyitotta meg a Csillagkaput.

A boszorkányüldözések óta nem sokat változott a világ, ugyanaz az érzéketlen, ostoba dinamika működik mindenben, mint egykor. A tudományról ...

Régen egy ismerősöm kipróbálta magát a stand up comedy műfajában, valamiért azonban nem jött össze neki. Akkor nem tudtam miért, ma már igen, főleg úgy, hogy megnéztem ezt a sorozatot. Körülbelül öt vagy hat igazán vicces embert ismerek személyesen, a többit csak tévéből. Apám például vicces volt, de ez nem jelenti, hogy alkalmas lett volna a stand up comedy-re, az ugyanis egy szakma, olyan, mint a villanyszerelőé. Tanulás is, érzék is kell hozzá. Annak a ...