Kicsit olyan, mint A viskó (2017), filmre adaptált irodalmi parabola, ami közvetett formában próbál morális kérdésekre rávilágítani, de míg A viskó keresztény propagandafilm volt, addig a Kopogás a Jelenések Könyvéből való Armageddont tematizálja. Mondanivalója mégsem ez. Pennsylvania kies…

Nemcsak az irodalomban létezik a kivonás művészete, hanem a filmekben is. Irodalmilag, művészileg, és a hétköznapokban olyan információs túlterhelés alatt állunk, hogy néha kívánatos az érzelmi poggyász alóli mentesítés. Tudjuk értékelni, amikor nem hozzáadnak  valamihez, hanem kivonnak, mégis…

Greta Gerwigre jó ideje figyelni kell, emlékszem a Frances Ha (2012) című filmben láttam először, ő játszotta a címszereplőt. Legutóbb a Fehér zaj-ban (2022) volt Babette Gladney. A mumblecore* nemzedék tagja, aki elmozdult a midcult filmek felé, most azonban valami történt. A Barbie szerzői film…

"Unom már, hogy megöljem az összes szeretődet, egyszerűbb, ha veled  végzek." Írja Prosper Mérimée az 1845-ben írt Carmen című regényében. Ezt a mondatot ma már nem lehetne leírni, nem stimmel a korszellemmel, de Benjamin Millepied filmjében egyébként sincs semmi az eredeti regényből vagy operából,…

A Harangvirág utcai fotelszakértő Csintalan Jozefin két dolgot imád a filmekben. Ha a patriarchátus kap egyet a pofájára, és ha irodalommal kapcsolatos dolgokra fókuszál akkor is, ha a két jelentésrendszer összeeresztése problémás (könyvből film). Ebben a filmben mindkettő jelen van, azonban…

Ez a film nem Tuza Tóbiás Benjaminról szól, hanem a családjáról, akik szeretik és elfogadják úgy, ahogy van. Menet közben persze olyan kérdéseket tesznek fel, amire nincs egyértelmű válasz, mert ezeket még Tobi sem tudja, vagy nem akarja elmondani  Tobi tizenévesen nem tudhatta, milyen elméleti…

A film első képsorainál volt egy intuitív érzésem, a rendezőt Molnár Ferenc Caramel felesége, Szilágyi Szilvi ihlette, aki félig vietnami származású. Nehéz dolga van a  filmeseknek, mindenről csináltak már filmet, mióta a "celluloid" a művészetek egyik ága lett. Ha én filmrendező lennék, én is olyat…

Ti West (1980) olyan horrort akart forgatni, amelynek van mondanivalója. Talált hozzá egy kiváló színészt Mia Goth személyében, akivel összeszokott párost alkotnak, nem ez az első  filmjük, sőt, a Pearl forgatókönyvét közösen írták Pearl (Mia Goth) nem kaphatott volna kevésbé jellemző és…

A dán Niels Arden Oplev (1961) olyan filmet írt és rendezett, amiről nehéz megmondani, tulajdonképpen miről szól. Több kérdéskört sűrít össze, és bár a végére elfogyott a szufla, még így is nagyon jó lett.  Ez a film éppúgy szól két lánytestvér kapcsolatáról, mint a fogyatékosokat érintő…

Yvan Attal (1965) rendező komplex módon mutat be egy olyan társadalmi-kulturális közeget, amelyben a nemi erőszak határai elmosódnak, képlékenyek, szinte a dolgok megszokott rendjéhez tartoznak.  Mindez a #metoo mozgalom előtt volt. Nem ismertük a szexuális zaklatás kifejezését, vagy ha igen, nem…