A gonosz kritikus


2022. november 24. 12:07 - Anna Mari

Hiteles másolat, 2010 – Filmkritika

  Egész jól kezdődik, de amikor meghallom Brian hangját a Family Gay-ból, majdnem mindennek vége. Schnell Ádám szinkronhangja most fura, de értem honnan jött az ötlet. Brian a Family Guy-ból filozófus, úgyhogy minden rendben van. Abbas Kiarostami-nak volt két ötlete. Az egyik, hogy élvezhető…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. november 03. 12:45 - Anna Mari

A nagy Gatsby (The Great Gatsby), 2013 – kritika

Baz Luhrmann filmje

Ez a film attól érdekes, hogy a létezés botránya olyan groteszk benne, hogy leszakad Long Island fölött az ég, de nem azért, mert a mű hamis, hanem mert a karakterek olyan áldozatok, akikkel nem lehet igazán együtt érezni. Egyikkel sem. Régen azért nem nyúltam Scott Fitzgerald könyve után, mert azt…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 31. 14:23 - Anna Mari

Legjobb tudomásom szerint (As far as I know), 2020 – kritika

Filmkritika

Ha az ember nagyon sok filmet és sorozatot néz, egy idő után felismer pár közhelyigazságot, például azt, hogy az emberek kiismerhetetlenek, és a házasság intézménye a legelcseszettebb és legveszélyesebb üzem a világon. Mindegy, hogy a szomszédod, volt évfolyamtársad, kollégád, a házastársad, vagy a…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 23. 10:03 - Anna Mari

A cementkert (The Cement Garden), 1993 – kritika

Andrew Birkin filmje

  Andrew Birkin (1945) rendező távolságtartással és Flaubert-i közönnyel mutatja meg, milyen képlékenyek a normalitás határai, milyen keskeny mezsgyén járunk. Egy lépés keletre vagy nyugatra, és a kép teljesen megváltozik. A normalitás csődje Nem tudni pontosan hol és mikor, talán az 1950-es…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 18. 13:45 - Anna Mari

Ásatás (The Dig), 2021 – Filmkritika

Simon Stone (1984) filmje Chopin prelűdként lassan, az esőcseppek nyugodt, melankolikus, csökkenő, majd végleg elhaló hangjának erejével hullámzik, melyben nincsenek nagy amplitúdók, a középszólam konfigurációja szól, miközben a halál árnyéka ólálkodik a félhomályban. Vizuálisan is nyugodt árnyalatú…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 14. 10:19 - Anna Mari

Keserű méz (Bitter Moon), 1992 – kritika

Roman Polanski filmje

Van egy csomó film, melyet az 1920-as évek Párizsa ihletett, amikor amerikai írók, költők és zenészek elárasztották önmagukkal a várost, és ebből az invázióból később műalkotások születtek. Egy Gabriel García Márquez nevű kolumbiai újságíró-tudósítót is vonzott a hely szelleme, és amikor jóval…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 12. 15:33 - Anna Mari

Zárójelentés, 2020

Filmkritika

Vidéki körorvos először a falu kedvence lesz, majd ellensége, de mielőtt távozik, nem marad senkinek az adósa. Szabó István 2020-ban bemutatott Zárójelentés című filmjét különleges életmű lezárásként lehet értelmezni, akár egy ügynöktörténet végső keretezéseként, amely segít értelmezni vagy…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 10. 11:30 - Anna Mari

Mank, 2020 – kritika

David Fincher filmje

  David Fincher (1962) filmje nehezen fogja a kelet-európai filmnézők elgémberedett tagjait megmozgatni ezzel a fekete-fehér, Hollywoodról szóló történettel, és nem azért, mert a korabeli, válságban lévő profit- és hataloméhes filmipar kontra egyén metszéspontjában álló történet nem lenne elég…

Tovább
Szólj hozzá!
2022. október 05. 11:47 - Anna Mari

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, 2020 – Kritika

"De hülyék a nők". Ezt Dr. Fried (Lukáts Andor) mondja még a film elején Vizy Mártának (Stork Natasa). Igaza van, ebben a filmben egy elmebaj, feltehetően az igen ritka De Clérambault szindróma keretez egy szerelmi történetet. Nem egy sokszorosan összetett történetről van szó, a film epikus…

Tovább
Szólj hozzá!
A gonosz kritikus
süti beállítások módosítása